Firtos és Tartod
Hej, régi vár még ez a Firtos vára is! Tündérek épÃtették, még azon melegében, hogy az Úristen a világot megteremtette. Mikor a tengervÃz lefolydogált-szűrÅ‘dött a föld szÃnérÅ‘l, egy gyönyörűséges tündérkisasszony szállt a fellegek közül ennek a magas hegynek a tetejébe! Ott letelepedett a többi tündérrel, s mindjárt elhatározták, hogy egy szép várat épÃtenek oda. Ezt a tündérkisasszonyt Firtosnak hÃvták, de volt neki egy leánytestvére még, egy Tartod nevű, aki megátalkodott rossz teremtés volt, s mindig irigykedett Firtosra. No, hozzálátnak a tündérek a vár épÃtéséhez, dolgoznak serényen éjjel-nappal. Arra vetÅ‘dik Tartod, s azt mondja Firtosnak irigykedve: - Azért is megmutatom, hogy ma éjfélig szebb várat épÃtek a tiédnél, s ennek a tiédnek elvitetem az alapkövét az én váramba. Firtos vára készen is volt már este, a tündérek nagy örömükben tüzet gyújtottak a vár falain, s úgy táncoltak körülötte. De éjfélkor csak ott termett Tartod az Å‘ gonosz tündéreivel, egy szempillantásra kifeszÃtették Firtos várának alapkövét, nagy hirtelenséggel kifúrták, vasrúdra húzták, s úgy repültek vele Tartod vára felé. Repültek a gonosz tündérek az alapkÅ‘vel, de amikor Korond fölé érkeztek, s a kakasok éppen éjfélre kukorékoltak, a vasrúd kettétört, a kÅ‘ leesett a Korond vizébe. Most is ott van, aki nem hiszi, nézze meg a "likas követ". Azonban amikor a kÅ‘ leesett, összeomlott Tartod vára is.